lent minden nézelődőnek .A dalmikák etetés után a leg aktívabbak,játszanak,szaladgálnak,morgolódnak.Etetés előtt egy órával már kezdenek éhesek lenni,így ha az anyuk be megy hozzájuk már szopiznak! A kutyusok még sokat alszanak, a ládájukban, a pad alatt vagy egyszerűen a földön összebújva. Ahogy nönek a dalmikák egyre kevesebbet alszanak." egy hét mulva már csak játszani fognak szinte.

Ősi eredetű, elegáns állat, festői pöttyeivel az egyik legkülönlegesebb megjelenésű fajta. A dalmata hagyományosan kísérőkutya volt, akár a lovak mellett szaladt, akár a kocsitengely alatt, feladata az volt, hogy megvédje az utazókat a támadásoktól. Az autó feltalálásával feleslegessé vált, ezután a lóvontatta tűzoltóautók mellett dolgozott.
Erős, izmos, aktív, gyors és kitartó, a dalmata igazi örökmozgó. Olyan gazdához illik, akinek életmódja nagyon aktív vagy nagy akinél nagy szabad területen mozoghat. Természeténél fogva vonzódik a lovakhoz.
A dalmata valódi úriember, csendes, érzékeny, jólnevelt. Udvariasan tartózkodó az idegenekkel, és mivel védelmező ösztöne jó, érzékeny és megbízható őrző-védő kutya. Rövid, erős, sűrű szőrzetére nem kell nagy figyelmet fordítani. Nagyon természetes, nem modoros fajta, erős, alkalmazkodó és megbízható.
Tökéletes társállat, intelligens, tetszeni vágyó, barátságos jellemű, kellemes külsejű és hűséges kutya.
Átlagos magassága 56-61 centiméter, a szukák súlya 24,6 kilogramm, a kanoké 31 kilogramm.

 

A dalmata eredete:

 

A dalmata kutyák eredete Angliába vezethető vissza, de pontos adatok nincsenek arról, honnan és milyen ősöktől származtatható. Bár már ősi egyiptomi fáraók sírjaiban is felleltek olyan ábrázolásokat, melyek a XVI-XVIII. századi dalmataportrékhoz hasonlítanak. Ebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a dalmaták már több ezer éve kedvelt háziállatok. Templomi krónikák a XIV. századból arra engednek következtetni, hogy a fajta a dalmát tengerpart szomszédságából származik. A legkorábbi utalások egy 1710 körül készített zaostrongi (Dalmácia) freskón találhatók. Thomas Bewick neve fontos a fajta szempontjából, hiszen ő publikált először 1792-ben egy leírást és képet a dalmatáról. A fajtát Bewick dalmáciai vagy kocsis kutya néven emlegette. Ennek oka az, hogy ez az elegáns állat hagyományosan kísérő kutya volt lovaskocsik mellett, és vagy a lovak mellett vagy a kocsi tengelyei alatt szaladt. Feladata az utasok védelmének biztosítása volt, nehogy támadás érje őket. Miután az autót feltalálták, már nem volt szükség a dalmatára, hiszen a lovaskocsik lassacskán eltűntek. Éppen ezért később lóvontatta tűzoltókocsik mellett kapott munkát. Manapság inkább csak házi kedvenc, de Amerikában mind a mai napig rendőrkutyaként is alkalmazzák.  A dalmata leírása:

 

A dalmata legelőször is az egyik legelegánsabb megjelenésű, pöttyei miatt különleges mintázatú kutyának számít. A fajta kiegyensúlyozott hatást kelt, s pöttyei félreismerhetetlenül csak őt juttatják eszünkbe. Körvonalai szimmetrikusak. Ha formáját vizsgáljuk, vizslára emlékeztet leginkább. Feje teljesen összhangban van a testével. Bőre a ráncoktól teljesen mentes, stopja mérsékelten hangsúlyos.

A fekete pöttyös egyedek orra mindig fekete, a barna pöttyös egyedek orra mindig barna színű.

 

Szemei kerekek és közepesen nagyok, tekintete pedig igazán tiszta, intelligenciát, értelmet sugárzó.

 

A fekete pöttyös kutyusok szemszíne sötét, míg a barna pöttyösöknek a világosbarnától a borostyán színig terjedő skálán bármilyen lehet. A dalmata füle viszonylag magasan tűzött, fejhez simuló. Teste izmos, háta erőteljes, egyenes. A fara enyhe mértékben lejt, mellkasa mély és tágas, de nem túl széles. Hasa a lágyék felé felhúzott. A dalmata farka hosszú, úgy a csánkjáig ér, és bár a tövénél vastagabb, a vége felé fokozatosan elvékonyodik. Mellső végtagjai egyenesek, erős csontozatúak, hátsó végtagjai párhuzamosak.

 

Mozgásuk annyira könnyed, szabad, ritmusos, hogy a rövid lépés vagy a rendezetlen mozgás a fajtánál hibának számít. Szőrzete rövid, sűrű, kemény, sima és fényes.
A szőrzet alapszíne fehér, pöttyözése pedig vagy csak fekete, vagy csak barna, a kettő együtt nem lehet. A pöttyök egyenletesen oszlanak el a testén, átmérőjük úgy 2-3 cm, csak a fejen, farkon és végtagokon kisebbek. Sajnos, a fajtának van egy jellegzetes betegsége, a süketség, mely a dalmaták 20-30%-ára jellemző lehet. A fajta várható élettartama: 10-14 év, marmagassága a kanok esetében: 55-61cm, míg a szukáké: 50-58 cm. Testsúlya: 25-30 kg.

A dalmata tulajdonságai:

 

A dalmata alapvetően egy roppant intelligens kutya, aki gyorsan tanul, ugyanakkor a makacsság sem áll távol tőle. Érzékenysége fokozott, s a durva bánásmódot évek múltán sem felejti el. Mégis fogni kell, mert az engedékenységet rögtön ki is használja. Hajlamos az önfejűségre, ha látja, hogy a gazdi nem elég határozott. Az idegeneket ugyan jelzi, de barátságos és kedves velük, így házőrzésre nem a legalkalmasabb. Szereti a gyerekeket, s gazdájához rendkívül, talán túlzottan is ragaszkodik. Mozgásigénye hatalmas, bármikor bármennyi futkározásra hajlandó. Ezt azért nem árt megadni neki, mert hajlamos a hízásra. Legszerencsésebb párosítás, ha a gazdi sportos életmódot él.

 

Ügyes, játékos kedvű és folyton kíváncsi, talán ezért is alkalmas különösképpen agility (ügyességi-gyorsasági) feladatok megvalósítására. Gazdáját, ha tehetné, mindenhová követné. Mivel étvágya hatalmas, és egyáltalán nem válogatós, jó, ha minden nem kívánatos dolgot elteszünk elérhető közelségből. Ilyen például a szemetes, amire ha nem figyelünk, az utolsó darabig szétszedi, és kieszi belőle a maradékokat. Legyen az gyümölcs, kenyér, hús, édesség, bármi, ő elpusztítja. Figyeljünk rá, hogy ne feküdjön érdes felületen, mert a végtagokon a szőre is és a bőre is vékonyabb, ezáltal sérülékeny. A kölykök hófehéren születnek, a pöttyök csak később jelennek meg rajtuk.
A dalmatát sokan valódi úriemberhez hasonlítják, aki csendes, érzékeny és jólnevelt.
Ha valóban ilyen ez a kutyafajta, csak boldog lehet, aki társként őt választja maga mellé.

 

A dalmatát nem túl nehéz nevelni, de természetének van egy csökönyös oldala, amely főként akkor erősödik meg, ha túl sokat várnak tőle, vagy ha elveszíti érdeklődését a gyakorlatok iránt. Ha helyesen viselkedik, nagyon meg kell dicsérni ? ezt esetleg jutalomfalatokkal is meg lehet erősíteni ?, és a gyakorlatokat mindig variálni kell. Sem a túl szigorú, sem a túl engedékeny nevelés nem célravezető, az arany középutat kell megtalálni. Világszerte kedvelt családi kutya, de inkább a sportosabb családoknak ajánlható. Meg lehet próbálkozni a kutyás sportokban való részvételével, de úgy, hogy ne a versenyzés, hanem a kutya és a gazda szórakozása legyen a fő szempont

A dalmata erős, vízszintes hátán jól kirajzolódik a marja. A lágyéka erős, enyhén ívelt,a hátsó testrésze izmos, lekerekített. Farka a tövénél vaskos, majd kihegyesedik, csaknem a csánkig ér, és a kutya enyhén felfelé görbítve tartja. Mellkasa nem túl széles, de mély és tágas. A feszes, izmos vállak mérsékelten ferdék, a könyökök közel vannak a testhez. Lábai egyenesek, hengeres csontúak, a térd erősen hajlott. Mancsai macskáéhoz hasonlóak, azaz köralakúak, szorosan zárt, erős, íves lábujjakkal. A viszonylag hosszú és feszes nyak szépen ívelt. Viszonylag hosszú, lapos koponyával, amely a fülek között meglehetősen széles. A fej ránctalan. A stopp mérsékelt, az arcorri rész erős és hosszú ? de soha nem csőrszerű ?, az ajkak feszesek és összesimulók. A finom, vékony, közepes nagyságú fülek magasan tűzöttek,a fej mellett lógnak. Közepes nagyságú, távol ülő, kerek szemei értelmes és eleven tekintetűek. A szemek pereme feszes. A dalmata harapása ollószerű. Szőrzete rövid, merev, sűrű, sima és fényes. A dalmata kétféle színezetben ismert: májszínű, illetve fekete pettyes. Az alapszín mindkét esetben hófehér, s rajta 2-3cm átmérőjű, élesen elhatárolódó pettyek láthatók. A pettyek ideális esetben nem fedhetik át egymást, és egyenletes eloszlásúnak kell lenniük. A végtagokon lévő pettyeknek valamivel kisebbnek kell lenniük a testen lévőknél. Az orr és a szem pereme a májszínű egyedeknél barna, a feketéknél fekete. A dalmata születéskor fehér színű, a foltjai csak később alakulnak ki

 

Tulajdonságai: Intelligens, gyorsan tanul, de kissé makacs. Érzékeny, a rossz bánásmódot évek múlva sem felejti el

Eredeti neve: Dalmatinska

 

Különleges feketefoltos szőrzetével a legelegánsabb kutyafajták egyike. A 19. századi Angliában a hintók mellett kísérőkutyaként használták. Állítólag azért, hogy védelmezze az utazókat, de valószínűleg azért is mert úgy gondolták,  jól mutat.Termete: marmagassága 55-61 cm

Élénk, érdeklődő, intelligens fajta. Nagyon barátságos, szereti a gyerekeket. Mivel a kopók családjába tartozik, ezért a mindennapos alapos testmozgás elengedhetetlen számára. Nagyon jó futó. Ez nem véletlen, hiszen évszázadokon keresztül arra tenyésztették, hogy a lovak mellett fusson. Sportos gazdik számára ideális szabadidő partner. Éber, de nem ugatós, és nem agresszív.   Intelligens, ügyes, játékos kedvű, örökké kíváncsi, bármennyi mozgásra, futásra azonnal kész, okos, könnyen alkalmazkodó, de hajlamos az önfejűségre, ha észreveszi, hogy a gazdi nem elég határozott. Minden engedékenységet azonnal kihasznál és megjegyez. Jelzi az idegen jövetelét, de jóindulatú, barátságos. A gyerekeket szereti, gazdájához ragaszkodó, nagyon kedves és hízelgős, néha már túlzott is a kedvessége.  Mozgásigénye hatalmas, de ha lakásban tartják szívesen lustálkodik a melegben,és örömmel veszi ha a fotelt is átengedjük neki. Nagyon szereti a meleget, de a rideg, kinti, télen 5-12 fok közötti tartást is megszokja. Nagyon szeret a gazdája körül lenni, tulajdonképpen ha tehetné, követné szabad mozgásban egész nap.    Rendkívül jó étvágya van, és egyáltalán nem válogat. Ha lakásban tartjuk, a szemetest úgy helyezzük el, hogy a kutya ne érje el, mert különben mire hazajövünk alaposan átnézi, apró darabokra szedi a tartalmát, és minden maradékot elfogyaszt belőle. Hihetetlen dolgokra képes, egymás után 2-3 -szor  is képes vacsorázni. A ribizli bokrokat is előszeretettel szüretelit. De ha az őszi avar égetés során véletlenül alma kerül a tűzbe azt is kikaparja, és elfogyasztja. Ezért hízásra hajlamos.   Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy ideális családtagot kap, aki dalmatát vesz. Mozgékonysága és ügyessége miatt manapság egyre többször látni agility (ügyességi -gyorsasági) versenyek résztvevőjeként. Az ugrópalánkon kitünően dolgozik, viszont a helybenmaradás -élénk természete miatt-  nem tartozik a kedvenc gyakorlatai közé.

 

 

 

KEZDETEK

FRANCESCO CASTIGLIONE, vadászképfestő a XVII. század vége felé két tipikus dalmatát ábrázol a „Vadászkutyák és gazdáik” c. festményén. Az egyik különösen szemrevaló, írja Stebel 1905-ben, mely a mai napig megállná a helyét. STEBEL szerint „ez megdönthetetlenül szilárd bizonyítéka annak, hogy a dalmata eredetileg hajtóvadászatokon alkalmazott falkaeb vagy vizsla volt, szülőföldje pedig Itália.” ALFRED és ESMERALDA TREEN az 1980-ban kiadott, egyik legszínvonalasabb, dalmatákról szóló könyvben szintén a Földközi tenger térségét jelölik meg a dalmata őshazájának. Mükénéi ásatások során előkerült műalkotások is erre utalnak (Kr. e. II. évezred). A Türniában talált freskón, valamint Kr. e. 1660 táján keletkezett terrakotta szobrocskán szintén pöttyös ebeket láthatunk. A Földközi-tenger térségére utal Dr. CAJUS XVI. században íródott levele is, melyben beszámol pöttyös kutyákról, melyet „GALLICAN”-nak neveztek. Más források szerint 1556-ban „bengáli kutya” elnevezéssel fehér alapon fekete pöttyös kutya érkezett Cadíz-ba Indiából. 1840-ben Hamilton SMITH ezredes a dalmata indiai származásának elméletét írta le. E teória hirdetői azt mondják, hogy a kutyát a korai középkorban Észak-Indiából cigányok hozták magukkal Európába. BUFFON francia természetfilozófus ír bizonyos hintókisérő dán dogokról. De bizonyosan nem a hatalmas termetű dogokat érti rajtuk, hanem a dalmát ebeket, melyek akkor már Franciaországban és Angliában tömegesen szolgáltak mint „kocsikísérő kutyák”.

VAJON DALMÁCIA AZ ŐSHAZÁJUK?

Dr. RATIMIR ORBÁN szerint az ó-egyiptomi foltos kutyákat kell kiinduló pontnak tekinteni, melyek a Nílus mellől kerültek Közel -Keletre, majd Törökországba és Görögországba és innen az Adriai tengerpartra: Dalmáciába.

Innen kapta a nevét is: DALMATA.

Itt tenyésztették ki a mai nemesített változatát. Dalmáciából a régi Raguzai Köztársaság (Dubrovnik) hajósai vitték magukkal a Földközi-tenger egész térségébe. Majd a velenceiek Korzika Szigetére, Spanyolországba, Franciaországba, majd Angliába, ahol 1792-ben BEWICK tesz róluk említést első ízben. Dr. RATIMIR ORBÁN számtalan magyarázattal szolgál a fentiekben leírtakra, annak minden pontját és részletét a hajdani Dalmát Királysághoz és Dalmáciához igazítva.

Ennek ellenére a fajta származására vonatkozóan nehéz biztos megállapítást tenni. A XX. század elejére az akkori Jugoszlávia területéről ez a fajta kiveszett. A II. világháború után az ott található dalmaták egytől-egyig Angliából importált kutyák leszármazottjai. Dr. ORBÁN precíz, dokumentált fejtegetései igen meggyőzőek, de azt hiszem örökké nyitott kérdés marad, hogy a hajdani Balkán-félszigeten élő foltos kutyáknak van-e valami közük a mai dalmatákhoz?!

ALKALMASSÁGA

BEWICK (angol) a következőket állítja a dalmatákról: rossz a szimatuk, ezért nyúlvadászatra alkalmatlanok, viszont igen sokat láthatunk belőle a nemesi házaknál elegáns hintókísérőként szolgálni.  Sokfelé elterjedt, hogy buta kutya. Az alaptalan vélekedés nyílván abból fakadt, hogy a dalmata rendszerint az istállóban a lovak között tartózkodott, és nem került közelebbi kapcsolatba a gazdájával. W. TALPIN (1803) úgy látja, hogy a dalmata életének értelme és célja mindössze annyi, hogy az „istálló ékessége legyen”. H. SMITH szerint pedig: „megjelenése a vizslák közé sorolja, csinossága, eleganciája és szépséges szőrmintázata felülmúlhatatlan, de mivel nincs jó szimata és nem is igen okos, a helye az istállóban van.” Angliában sohasem használták vadászkutyaként. Viszont rendkívüli módon vonzódik a lovakhoz, és nagy ügyességet mutat a hintók kísérőjeként. Ahhoz, hogy a kocsi tengelye alatt fusson, hozzá kellett idomítani a kutyát. A kiképzés már 6 hónaposan kezdődött. A rossz kocsikísérő magatartás lehet általános testi gyengeség, vagy alkalmatlanság. „A fajtastandard kötelessége az, hogy ezt az alkati gyengeséget súlyos hibaként rója föl és diszkvalifikálja az ilyen kutyákat.” 1912-ben országúti versenyeket (road trial) rendeztek Amerikában a dalmatáknak. A fiatal kutyáknak 15 mérföldet (24 km), a felnőtt kutyáknak 25 mérföldet (40 km) kellett megtenni. Kitartásukat pontozták, és azt is, hogy mennyire kifogástalanul szaladtak a fogatok alatt. A korabeli tűzoltók lovaskocsival vonultak „munkára”. Csak egy lépés és máris volt a tűzoltók istállójában dalmata. Szolgálat teljesítés közben harsány csaholással vágtatott a lovak előtt a szép pöttyös kutya, így bevált, mint korabeli sziréna. New Yorkban történt, hogy egy tűzoltókapitány maga is dalmata tenyésztő, szerencsehozó díszkutyaként dalmatákkal látta el a város tűzrendészeti állomásait. Az egyik ilyen szuka BESSIE OF THE ENGINE COMPANY NO. 39 1910-ben Westminster kiállításon is részt vett, és második helyet ért el. 1900-tól fokozatosan gépesítették a New York-i tűzoltóságot, de a dalmaták a mai napig is sok helyen az autókon robognak a veszélyes színhelyekre. Mexikóban és Észak-Amerikában mostanában is megtalálhatók a tűzoltóságnál.

FAJTATISZTA KUTYA

1890-ben megalakult az első dalmata club. Fajtastandardjét is akkor szövegezték meg, melyet azután a Kennel Club jóvá hagyott. Azóta az egész világon egységesen az apróra kidolgozott standard alapján folyik a tenyésztés. Bár kiállításokon már 1865-től szerepeltek a dalmaták, még a clubalakítás előtt, azonban az automobilok térhódításával a hintókísérő kutyák szolgálati ideje óhatatlanul lejárt, és a dalmaták állománya kicsire csökkent. 1920-ban Londonban a Kristálypalotában rendezett kiállításon jelent meg egy dalmata Tíz év múlva a Southern Dalmatian Club kiállításán már 458 dalmata szerepelt. 1969-ben már 2916 születést törzskönyveztek. A dalmaták tenyésztésében úgy elméletileg, mint gyakorlatilag nagyon sokat köszönhetünk Angliának! Hogy a fajta fennmaradt, az angol tenyésztők érdeme. Jelenlegi formáját is ők rögzítették. Ezzel egy időben fokozatosan beindult a tenyésztés a Benelux államokban, Skandináviában, Németországban és Svájcban. Mindenhol angol import egyedekkel. 1979-ben Bernben Dr. Ratimir Orbán által összegyűjtött dokumentumok és írásos bizonyítékok alapján az F.C. I. (Nemzetközi Kynológiai Szövetség) úgy döntött, hogy az akkori Jugoszlávia igényt tarthat a fajtagazdaságra. Azt meg is kapta, mint származási ország, azzal a kikötéssel, hogy az angol standard marad érvényben. Napjainkban az országhatárok változásával a dalmata is horvát fajtává módosult, az angol standard változatlanul hagyásával.

1948-ban került az első tenyészpár Magyarországra, olimpiai bajnoknőnk Elek Ilona tulajdonában. ő nem sokáig foglalkozott a fajta tenyésztésével, és ezután sok-sok évet kellett várni míg Ausztriából megérkezett az első import szuka (AFRA vom KAROLUSKREUZ), majd 3 év múlva az első import kan Angliából (Mr. GOLLYWOOG OF HOLMBURYHILL). Velük kezdődött meg igazán a minőségi hazai tenyésztés. Walt Disney „101 kiskutya” c. rajzfilmje egy csapásra világszerte óriási divattá, hóborttá, gyerekek kedvencévé tette ezt a fajtát. Sajnos ez nagyon hátrányosan érintette a fajtát, az állomány erősen felhígult. Hosszú évek komoly tenyésztői munkája kellene ahhoz, hogy újra minőségről tudjunk beszélni Magyarországon.

A dalmata elég szapora fajta. Nem ritka a 10 feletti kölyök születése, ez valószínűleg azért van, mert nagyon sok a hibalehetőség. A kölyköknek hófehéren kell születniük. Amelyik nem hófehér: hibás!

Mire számíthat, aki hazavisz egy dalmata kölyköt?

Éber, intelligens, ügyes, játékos kedvű, örökké kíváncsi, bármennyi mozgásra, futásra azonnal kész, okos, könnyen alkalmazkodó, de hajlamos az önfejűségre, ha észreveszi, hogy a gazdi nem elég határozott. Minden engedékenységet azonnal kihasznál és megjegyez. Jelzi az idegen jövetelét, de jóindulatú, barátságos. A gyerekeket szereti, gazdájához ragaszkodó, néha már túlzott is a kedvessége. Mozgásigénye hatalmas, de ha lakásban tartják szívesen lustálkodik a melegben. Nagyon szereti a meleget, de a rideg, kinti, télen 5-12 fok közötti tartást is megszokja. Nagyon szeret a gazdája körül lenni, tulajdonképpen ha tehetné, követné szabad mozgásban egész nap. Rendkívül étkes, hihetetlen dolgokra képes, ha egymás után  2-3 -szor kap résztvevvacsorát, nyugodtan elfogyasztja. Ezért hízásra hajlamos. Fehér alapszíne miatt a szőre és a bőre kicsit kényes, figyelni kell a táplálék összeállítására, a bolha allergiára és egyéb bőrbántalmakra, valamint arra, hogy ne feküdjön a kutya túl kemény érdes felületen, mert a végtagokon egyébként is rövidebb szőre sérülékeny.

Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy ideális családtagot kap, aki dalmatát vesz. Mozgékonysága és ügyessége miatt manapság egyre többször látni agility (ügyességi-gyorsasági) versenyek résztvevőjeőjeként.

 

Szépsége, eleganciája pedig mindenhol feltűnik.

 

 Fáraók kutyái voltak, évezredekkel később pedig a magyarok oldalán küzdöttek a mohácsi csatában. A mai dalmaták az Adria partjáról származnak, a napokban pedig felkerültek a legveszélyeztetettebb állatfajokat és fajtákat felsoroló horvát listára.

Már egyiptomi domborműveken és fáraók sírján is láthatók sötét foltos ebek. A Louvre-ban őriznek egy olyan papiruszt, amelyen időszámításunk kezdete előtt 2000-ben katonákat ábrázoltak. Az ókori hadsereget jellegzetes fekete pöttyös szőrű kutyák kísérik. A tudósok szerint ez a kutyafajta aztán Kis-Ázsián és Görögországon keresztül jutott el Dalmácia területére, ahol az illír eredetű dalmata törzsek szolgálatába szegődött.

A Walt Disney révén ?101 kiskutyaként? elhíresült mai dalmaták eredete tehát a horvát tengerpartra, annak is délebbi részére vezethető vissza. Dalmácia egyházi krónikái már a 14. században említést tesznek fekete pöttyös állatokról. A középkorban főleg harci kutyaként használták őket, a korabeli krónikák feljegyzései szerint a lányok, asszonyok szerencsét hozó vékony sálat kötöttek a háborúba induló horvát katonák nyakába, a lovasokat pedig fura mintázatú kutyák kísérték. A különlegesen hurkolt sálat később nyakkendőnek nevezték el, az ellenséges lovak megtámadására idomított ebek pedig dalmaták voltak. A djakovói püspök például 420 pöttyös kutyát nevelt fel az udvarában, és a magyarok megsegítésére küldött horvát katonák is dalmatákkal érkeztek a mohácsi csatamezőre. A véres harc után életben maradt kutyákat a törökök vitték magukkal, de került belőlük Angliába, meg Csehországba is. Dalmáciából később kereskedelmi hajókkal jutottak el aztán a dalmaták a világ legkülönbözőbb pontjaira. A Makarska riviérán fekvő Zaostrogban ma is látható az a valószínűleg 1710-ben készült, az utolsó vacsorát ábrázoló templomi freskó, amelyre egy ismeretlen itáliai művész Jézus és az apostolok mellé egy dalmatát is felfestett.

Több mint nyolc évtizeddel később Thomas Bewick angol természettudós írta le először hivatalosan a fajtát, 1792-ben. Ő dalmáciai vagy kocsis kutyának nevezte el, az akkori dalmaták ugyanis már békésebb feladatot kaptak, a postakocsikat kísérték. Angol tenyésztők nemesítették tovább aztán a fajtát, amelyet próbaképp vadászatra is bevetettek, ám nem túl jó szaglása miatt nem futott be nagy karriert ezen a területen. Amerikában ellenben a tűzoltóság soraiban sokáig szolgáltak dalmaták: a tűzoltó autók előtt szaladtak, és utat nyitottak a tömegben.

A dalmatát végül 1955-ben ismerték el hivatalosan dalmát fajtának a kutyás világszervezetek. A Dalmácia egyik jelképének számító állatok ?eredetiségét? pedig génbankkal őriznék meg a jövőben a horvátok, akik - a napokban megtartott spliti tanácskozáson - arról is döntöttek, hogy ezentúl a védett állatok között tartják nyilván a dalmatákat.